Rádosi erődtemplom
| Rádosi erődtemplom | |
| műemlék | |
.jpg) | |
| 2014-ben, a még ép toronnyal | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Egyházmegye | Romániai ágostai hitvallású evangélikus egyház, brassói egyházkerület |
| Egyházközség | Kőhalmi egyházközség |
| Építési adatok | |
| Építése | 14. század |
| Stílus | gótika |
| LMI-kód | BV-II-a-A-11766 |
| Elérhetőség | |
| Település | Rádos |
| Elhelyezkedése | |
 Rádosi erődtemplom
Pozíció Brassó megye térképén
| |
 é. sz. 46° 07′ 41″, k. h. 25° 06′ 27″46.128056°N 25.107500°EKoordináták: é. sz. 46° 07′ 41″, k. h. 25° 06′ 27″46.128056°N 25.107500°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rádosi erődtemplom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A rádosi erődtemplom egy szász evangélikus erődtemplom Romániában, Brassó megyében. A falu északnyugati részén, dombon áll. Építése a 14. századra tehető, a 16. század elején átépítették és megerősítették, és ekkor emelték kerítőfalát is. A szászok kivándorlásával az elhagyatott templom romos állapotba került, 2016-ban tornyának egy része leomlott. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11766 sorszámon szerepel.[1]
Története
[szerkesztés]Rádost 1356-ban említik legelőször, gótikus stílusú temploma pedig a 14. századra datálható. A kezdetben katolikus templomot Keresztelő Jánosnak dedikálták. A török fenyegetettségre való tekintettel 1494-ben kezdték meg kettős erődítményének építését (ehhez Nagyszeben is pénzt adományozott), ezzel párhuzamosan a templomépületet is átalakították és megerősítették: harangtornyát alacsonyabbra építették át, ablakait lőrésekké alakították és vastagabb falakkal ellenállóbbá tették a támadókkal szemben. A templomhajó falai is két méternél vastagabbak lettek, és szintén kaptak védemeletet és kiugró, konzolos védőfolyosókat, hasonlóan a 7,3 × 5 méteres szentélyhez. Ez idő tájt épült a sekrestye is a szentély északi oldalán, festett ajtaján az 1526-os évszám olvasható.[2][3]
A 16. század közepén az erdélyi szászok a reformáció hatására evangélikusok lesznek, és így a templom is katolikusból evangélikussá vált.[4]
1700-ban fából készült galériákat helyeztek el a teremben, a karzatokat festményekkel díszítették, többek között a rádosi templomvár ábrázolása is látható. A külső sekrestyeajtón 1729-es, a karzatok északi és déli oldalán az 1753-as dátum olvasható.[3] A 19. században a védőfolyosókat eltávolították. A szentély védemeletét 1821-ben lebontották, így a szentély jóval alacsonyabb a hajónál. 1854-ben lebontották az északi külső várfalat, 1882 körül pedig a délnyugati vártornyot.[2][3] Nagyobb átépítéseket viszont nem végeztek a templomon, gyakorlatilag 16. századi formájában maradt fenn, ezért kiemelkedő építészeti jelentőséggel bír.[5]
A 20. század második felében a szászok kivándoroltak, így a templom karbantartása elmaradt, az épület pedig romosodni kezdett. 2011-ben Peter Maffay brassói származású zenész támogatásával kijavították a tetőt és a beltér felújítását is megkezdték (a munkálatok közben régi freskókra is bukkantak),[6] 2013-ban pedig újjáépítették a várfal egy részét,[7] azonban a templom szerkezeti problémáit figyelmen kívül hagyták, annak ellenére, hogy azok már 2009 óta ismertek voltak.[8] 2015-ben a tornyon repedés jelent meg, majd 2016. február 14-én a torony egy része leomlott.[5] 2022-ben III. Károly brit király alapítványa vállalta magára a felújítást.[9]
Leírása
[szerkesztés]30 méter hosszú, 14 méter széles gótikus csarnoktemplom román stílusú hajófelosztással, nyugati részén elhelyezkedő tornya öt emeletes, toronysisak nélkül 14 méter magas. A szentély sokszöges záródású, gótikus hálóboltozat fedi, déli falában egy régi bejárat van. Fő bejárata a nyugati, gazdagon díszített bélletes kapu, amely a torony földszinti előcsarnokába vezet.[3] Három harangja van, az első 1550-ből származik és 1880-ban újraöntötték, a másik kettő 1924-es dátumú.[10]
A templom berendezésének legértékesebb darabja az 1533 körül készült, a gótika és a reneszánsz közötti átmeneti időszakból származó szárnyas oltár, mely hasonlóságot mutat Veit Stoss nürnbergi mester műveivel, és valószínűleg Stoss fiainak tulajdonítható, akik a 16. század elején Segesváron és Brassóban tevékenykedtek. Az oltár hétköznapi oldala Krisztus kínszenvedését ábrázolja, és a ciklus kialakításában Albrecht Dürer és Sebald Beham alkotásaihoz való hasonlóságok figyelhetők meg. Az ünnepi oldal bal szárnyán Keresztelő János, jobb szárnyán János apostol életéből vett jelenetek láthatók. A szárnyas oltárt 1998-ban ellopták, azonban később megtalálták (bár a hétköznapi oldal egy táblaképének végleg nyoma veszett) és 2002-ben a nagyszebeni Szent János-templomban (Johanniskirche) helyezték biztonságba, hasonlóan a sövénységi erődtemplom szárnyas oltárához.[11] Hermann Fabini szerint ez az egyik legjobban megőrzött reformáció előtti erdélyi oltár.[12]
A keresztelőkút késő gótikus stílusú. A barokk baldachinnal ellátott szószék becslések szerint 1715-ből származik, a padok a 18. századból (1826-ban részben megújították őket), az orgonát pedig a brassói Petrus Schneider készítette 1838-ban.[2] A 21. század elejére az orgona rossz állapotba került, díszei leváltak, a bőrrészeket szétrágta a nyest. A 2016-os omlás után a brassói Fekete templomban helyezték biztonságba.[13]
Ami az erődítményt illeti, az ovális, 55 × 35 méteres belső várfalat négy szögletes, kiugró torony védi (az ötödiket, a zwinger sarkán álló délnyugati tornyot 1882 körül lebontották). A várfal a déli és keleti részen megduplázódik, egy zwingert alkotva, a külső fal déli részén pedig még mindig látható egy támpilléreken nyugvó bástya. Az északnyugati torony, amelyet Plébániatoronynak (Pfarrturm) is neveznek, van a legjobb állapotban. Az erődített templomfal északkeleti részén áll a kapuépület, vasalt kapuszárnyakkal.[2][10]
Képek
[szerkesztés]-
2006-ban -
2023-ban -
A részben leomlott torony -
Beltér -
A templomerőd udvara
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c d Roth 55–58. o.
- ↑ a b c d Fabini 5–8. o.
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ a b Dől össze a szász örökség Erdélyben. Főtér, 2016. február 20. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ Dachdeckungsarbeiten an der Kirchenburg in Radeln beendet. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2011. november 17. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ Dem wunderbaren Land meiner Kindheit etwas zurückgeben. Radio România Internațional, 2016. szeptember 21. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ Surparea turnului bisericii evanghelice din Roadeș. Neuer Weg, 2016. február 17. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ Károly walesi herceg továbbra is Erdélyt járja. Transtelex, 2022. május 28. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ a b Fabini 12–13. o.
- ↑ Seht, das ist Gottes Lamm. Hermannstädter, 2023. február 17. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ Fabini 9. o.
- ↑ Radeln. Orgeldatei der Evangelischen Kirche A.B. in Rumänien. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Fabini: Fabini, Hermann. Die Kirchenburg in Radeln (német nyelven). Nagyszeben: Monumenta (2001). ISBN 9739973612
- ↑ Roth: Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Haferland und Repser Ländchen, Band 7 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag (2019). ISBN 9783946954484
További információk
[szerkesztés]- Binder, Rolf. Der Flügelaltar von Radeln. München: Kulturwerk der Siebenbürger Sachsen (2022)
- Radeln. Stiftung Kirchenburgen. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
.svg){kind=small}